Hivatás – Különleges munkák vagy különleges hozzáállás?
A tapasztalat azt mutatja, sokan hajlamosak összekeverni a hivatás és foglalkozás fogalmakat. Úgy tűnik, a legtöbben a munkájukra, a szakmájukra, mint pénzkeresési lehetőségre tekintetnek – kötelező „rosszként” kezelik azt, ami az éltszínvonaluk fenntartását, a szükséges termékek, holmik megvételét szolgálja. Persze pénz nélkül valóban nem tudnánk fenntartani magunkat és a családunkat, viszont a munkás hétköznapok nem zárják ki azt sem, hogy a „robotolás” közben jól is érezzük magunkat.
Hivatástudat – szerencse kérdése volna csupán?
Hajlamosak vagyunk a „szerencse gyermekeiként” gondolni azokra a személyekre, akik nem csak egyszerűen elvégzik a rájuk bízott munkahelyi feladatokat, de szeretik és élvezik is azt, amit csinálnak. „Milyen jó neked, hogy azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz, milyen szerencsés vagy!” – hangzik el azok szájából ez a burkolt irigységet sugalló kijelentés, akik kikerülhetetlen, kötelező feladatként gondolnak a munkájukra. Nos, eláruljuk, ahhoz, hogy valóban a ritka szerencsések táborába tartozzunk, nem kell mást tennünk, mint megtalálni, mit a hivatásunk.
A kényszer szülte munka vs. a belső motiváció sarkallta tevékenység Az iménti okfejtésből logikusnak tűnik, hogy azok, akik a munkájukra kötelező teendőként tekintenek, azt kizárólag annak érdekében végzik, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiből. Ezzel ellentétben a hivatás, az elhivatottság a bennünk rejlő tehetségből táplálkozik, és nemcsak, mint pénzkeresési lehetőség, de mint örömforrás van jelen az életünkben. Azok a személyek, akik a hivatásuknak élnek, úgy érzik, értéket teremtenek, és az elkötelezettségüktől fűtve az adott munkakörben nemcsak néhány évre előre terveznek: az egész életüket e munkának szentelik.
Hivatás – többféleképpen is megközelíthetjük a témát
A hivatás fogalmának megértéséhez több különböző út vezet. A témát górcső alá vehetjük egyházi- és világi megközelítés szerint is. Az előbbi a mély meggyőződésből kialakult Istenhittel áll szoros kapcsolatban, az utóbbi pedig általában egy magasabb presztízsértékkel rendelkező professzió iránti elköteleződést jelent. A munkája iránt komoly elhivatottságot érző tanár, orvos vagy színész – csak, hogy néhány példát említsünk a hivatás világi értelmezésének vonatkozásában.
Miért fontos megtalálni a hivatásunkat?
Kisgyermekként mindannyian olyan munkáról ábrándoztunk, amit örömmel végezhetünk. A gyermeki ártatlanságot még nem megfertőző anyagi tényezők vajmi kevés szerepet kaptak azokban a percekben, amikor az álommunkáról ábrándoztunk. Persze az ideális állással kapcsolatos kritériumok az évek múlásával óhatatlanul is változnak, s így a listára többek között felkerülnek az olyan fontos szempontok, mint a munkahelyi elismerés, megbecsülés. Az anyagiak, mint komoly befolyással bíró tényező szintén nagy szerepet játszik a szakmaválasztásban – viszont nem a legfontosabbat. A bennünk rejlő tehetség, hajlam belső hangjára mindenképpen érdemes hallgatni, amikor pályaválasztásra kerül a sor.
Hivatás – mások szolgálata
Említettük korábban, hogy a hivatásuknak élő személyek társadalmi megbecsüléssel övezett munkát végeznek. Ennek tükrében érthető, ha a társadalom részéről támasztott komoly elvárásoknak is eleget kell tenniük annak érdekében, hogy nemcsak szakmai, de etikai értelemben vett szabályoknak is megfelelhessenek. A munkájuk iránt elhivatott személyeket tisztelet övezi – de ezért tenniük is kell, méghozzá a társadalom egyéneinek szolgálatában.
Célkeresztben az önismeret
Ahhoz, hogy megtalálhassuk a valóban hozzánk illő pályát, fontos ismernünk saját magunkat. Bátran kijelenthetjük ugyanis, hogy az önismeret nagyon fontos szerepet tölt be az ideális munka megtalálásában, illetve hosszútávon a sikeres karrierépítésben is. Vegyük górcső alá a legnagyobb erősségeinket, vagyis azon tulajdonságainkat, amelyek megkülönböztetnek minket az átlagtól. A kiváló empatikus készség, a jó logikai gondolkodás vagy a rendkívüli szépérzék és alkotási vágy például ilyenek.
Amikor a külvilág megszűnik létezni Mindannyiónknak van legalább egy olyan kedvenc tevékenysége, amelynek űzése közben teljes mértékben ki tudjuk zárni minden gondunkat-bajunkat – az egész világot. Ha ezt a végtelenül kellemes és hatékony állapotot össze tudjuk kapcsolni valamilyen bennünket érdeklő professzióval, elmondhatjuk, jó úton járunk a sikeres pályaválasztás felé.
A tájékozódás és a hozzáállás fontosságáról
Ha már tudjuk, mi az, amivel akár egy egész életen keresztül szívesen foglalkoznánk, informálódjunk a lehetőségeinkről. Érdemes már időben elkezdeni a megfelelő kapcsolati háló kiépítését. Vegyük körül magunkat minél több olyan emberrel, akik az általunk nagyrabecsült álomszakmában helyezkednek el, szerezzünk tőlük minél több értékes információt.
Képezzük magunkat, szerezzünk gyakorlatot – és nem utolsó sorban élvezzük, amit a csinálunk. A fentiek ismeretében már tudjuk, a hivatásunk megtalálása nem a szerencse függvénye. Nem az adott munkakör különlegessége, egyedisége vagy éppen busás fizetése a mérvadó a szakmánkban való maximális kiteljesedésben, a sikeres karrierépítésben – sokkal inkább a hozzáállásunk az, ami előre borítékolja a sikert.