Egyre több lehetőség van a megváltozott munkaképességű személyek elhelyezkedésére

Az esélyegyenlőség civilizált társadalmunk egyik legfontosabb alapelve. A negatív diszkriminációnak nem lehet létjogosultsága, legyen szó az élet bármely területéről. A médián keresztül egyre-másra lehetünk tanúi a nemi, faji vagy vallási alapon történő megkülönböztetés számtalan variációinak, de szerencsére ezzel párhuzamosan, a pozitív megkülönböztető intézkedések számai is felfelé ívelő tendenciát mutatnak. Az előítéletektől mentes megbecsülés ugyanis mindenkinek maradéktalanul kijár.

Esélyegyenlőség a munkaerőpiacon

Azt, hogy az egészségünk és a testi épségünk mennyire fontos, nem igazán tudjuk felmérni egészen addig, amíg nem nyerünk közvetlen betekintést egy olyan személy életébe, akinek tartósan hátrányos helyzetben kell küzdenie nap mint nap. A tapasztalatok azt mutatják, a saját munkahely megléte még egy lépéssel közelebb viszi ezeket az embereket a könnyebb társadalmi beilleszkedéshez és ezzel együtt egy teljesebb, önálló élet megéléséhez is. A tisztánlátás érdekében, ismernünk kell a megváltozott munkaképesség pontos definícióját, illetve annak különböző típusait.

Kik tartoznak a megváltozott munkaképességű személyek közé?

Jogi szempontból azokat a férfiakat és nőket soroljuk a megváltozott munkaképességű személyek közé, akiknek valamilyen testi vagy szellemi akadályból kifolyólag csökkennek a munkavállalási esélyeik. Az esélyegyenlőség jegyében, a magyarországi jogi szabályozás nem tesz különbséget a veleszületett és a szerzett károsodásban szenvedő munkavállalók között. Vegyük tehát górcső alá, hogy a fogyatékosság mely formáiról van itt szó pontosan!

Szervi elváltozásokból fakadó akadályok

A fizikai állóképesség csökkenése – magától értetődően – negatív befolyással van a munkaképességünkre, a teljesítményünkre. Gerincbetegségek, sérv vagy porckopás esetén a teherbírásunk drasztikusan redukálódik. Hatványozottan igaz ez valamelyik végtag elvesztésénél, illetve kerekesszékbe kényszerült személyek esetében is. A krónikus magas vérnyomásban és cukorbetegségben szenvedők is hátrányosabb helyzetben vannak, ugyanis mind a fizikai terhelést, mind a stresszes helyzeteket nehezebben viselik.

Fókuszban a pszichés jellegű problémák

A fizikai betegségek mellett, a pszichiátriai rendellenességek elszenvedői is lehetnek munkavállalók. Legyen szó a személyiségzavarral kapcsolatos problémákról, a depresszióról vagy a pánikbetegséghez köthető nehézségekről, megfelelő orvosi kezelés mellett, akár teljes értékű munkát is végezhetnek az érintett személyek. Munkáltatóként, az anyagiak mellett, pozitív visszajelzésekkel is segíthetjük a beosztottak gyorsabb felépülését, hiszen a munkahelyi elégedettség pozitívan hat a mentális egészségre.

Mi alapján dől el a foglalkoztathatóság?

A megváltozott munkaképességű személyek egészségi állapotát komplex vizsgálat alapján minősítik, orvosi és szociális szakértők bevonásával. A rendkívül szerteágazó, számos területet lefedő analízist követően, az érintettet egy minősítési kategóriába sorolják. A 6 különböző csoportból a B1 jelölésű a legelégségesebb. Ezen csoportba tartozó személyek egészségügyi állapota a szakvélemény besorolása szerint 51-60%. Azok a személyek viszont, akik 60%-on felüli minősítést kapnak, már nem számítanak megváltozott munkaképességűnek.

Esélyegyenlőség, mint a vállalati kultúra része

A vállalati kultúra szerves részét képezi egy cég mindennapjainak, hiszen annak lényegét, ars poeticáját fejezi ki. Azokat az ismérveket, eszmei értékeket, amelyeket mint szerveződés képvisel. Az esélyegyenlőség érdekében, hazánkban már egyre több munkáltató foglalkoztat hátrányos egészségi állapotú személyeket, bár még mindig van hová fejlődnünk. A viszonylag alacsony alkalmazási ráta leginkább a munkáltatók félelmén alapszik, hiszen a megváltozott munkaképességű személyek dolgoztatása nem csupán a helyszín akadálymentesítését foglalja magába, de számos olyan intézkedést is, ami újszerűnek hat a cégvezetőkre.

Nő a vállalati társadalmi felelősségvállalás mértéke

Magyarországon 2010-től azonban felfelé ívelő tendenciát mutat a vállalati társadalmi felelősségvállalás a munkáltatók esélyegyenlőségét tekintve. Míg 2010-ben a hátrányos helyzetűek 18%-a vallhatta magát hivatalosan dolgozó állampolgárnak, addig napjainkban a megváltozott munkaképességű személyek 44%-nak van már állandó munkája, ami nagyjából 155 ezer főt jelent. Az Erfo, a Főkefe és a Kézmű például zömében csak az említett csoportba tartozó munkavállalókat toboroz, amely kezdeményezés egész Európában ritkaságszámba megy.

Az állam szerepe a hátrányos helyzetű munkavállalók esélyegyenlőségének megteremtésében

Ezek az akciók nem csupán a vállalati kultúra átszellemülésének számlájára írható, de a magyar kormány intézkedései is példamutatóak. Többek között, a kereseti korlát megszüntetésével bármennyi bevétel mellett is megmarad a dolgozók rokkantsági és a rehabilitációs ellátása. Emellett a vállalatok teljesen mentesülnek a szociális hozzájárulás befizetésétől, igaz, csak abban az esetben, ha a cégen belüli munkavállalók 5%-a megváltozott munkaképességűnek számít.