Színház, kabaré, röhögés

Sokan szeretnek színházba járni, élvezik a patinás épületek hangulatát, a kiváló színészek odaadó játékát, a tapsvihar elragadtatását. Ha valami jó kabaré darab van a soron, egész a bejáratig lehet hallani, a közönség önfeledt röhögés visszhangját. Remek kikapcsolódás, rövidke két óra alatt megfeledkezik az ember minden ügyes-bajos dolgáról, a színészek teljesen felkarolnak, szinte a színpadon érzi magát az ember.

A vicces fordulatok egymást követve, már kicsordulnak a könnyek és lassan az jut eszébe mindenkinek, hogyha nem lesz gyorsan vége az első felvonásnak, szégyenszemre ki kell menni pihentetni egy kicsit a hasizmot.De szerencse a függöny legördül és közönség kivonul, hogy egy kicsit felfrissüljön.

Alaposan megdolgozott mindenki, látszik az arcukon mennyire jót tett nekik ez a pár órás röhögés terápia, arcukról eltűnt a szürke egyhangúság. A nézők apró csoportokban izgalmasan beszélik a jeleneteket, innen-onnan felcsattan egy jó ízű röhögés. Elégedetten, friss erőkkel várják a második felvonás terápiáját.